Krónika

 

1939-ben a Magyar Hollandi Bank parcellázása folytán elkezdődött Királyerdő benépesülése.  Gomba módra szaporodtak a kis családi, kertes házak, a terület lassan és fokozatosan elveszítette erdő jellegét. Ez időben három iskola működött Csepelen: a Rákóczi úti, a Ligeti úti és a Petőfi téri. A nagy távolság és a tanulók növekvő száma miatt mind többen sürgették Királyerdőben egy iskola felépítését. Eötvös József kultuszminiszter elgondolásai között szerepelt erdei - szabad levegőjű - iskolák építése. Ezen alapötletből indultak ki, s határozták el, hogy Pest környékén ez legyen az első ilyen kísérleti iskola. Iskolánk alapkőletétele 1938-ban volt, 1941-ben indult meg falai között a tanítás.

(25 évkrónikája, 1967.)

Első tanévében a hat évfolyamos népiskola 16 fős tanítói testülettel,12 osztállyal 842 nebulót fogadott. Az erdőben letelepedett lazarista szerzetesek vették kezükbe és irányították az ifjúság hit- és erkölcstani oktatását. Működésének első percétől fogva az iskola a környék kulturális központjává is vált.

1943-44-ben a német megszálló csapatok elfoglalták az iskola egy részét. A nevelők többsége vidékre menekült a bombázások elől, csak az iskolában lakók maradtak itt és tanítottak egy ideig. Királyerdő kiürítési parancsot kapott. Az iskola közvetlen környékén bombáztak, és az iskola melletti dombra akna is hullott. A háború alatti tüzelőhiány miatt a lakosság fokozatosan kivágta a fákat. Ma már csak maradványai vannak az erdőnek, új telepítésekkel igyekszünk pótolni.1944 decemberétől 1945 szeptemberéig szovjet tiszti kórház működött iskolánkban, ezért a tanítás a Kalamár 170-es iskolában folyt. Nálunk 1945 szeptemberében kezdődhetett meg a tanítás. Az épület aránylag épségben maradt. A szemléltető eszközöket és fontosabb iratokat befalazással sikerült megmenteni. (25 év krónikája, 1967).

A háború után segítőkész szülők meszelték ki, tették rendbe iskolánkat. A működés azonban még sok kívánnivalót hagyott hátra. A nevelők egy része fogságban volt, az újak java része Szlovákiából, Erdélyből menekült, és megélhetési gondokkal küzdött. A tanulók mezítláb, hiányos öltözékben látogatták az iskolát. Az első télen a tüzelő hiánya miatt nem is volt tanítás, hanem csak afféle melegedőt tartottak fenn. Az oktatási színvonal nagyon alacsony volt. Tankönyv és tanszer alig volt a tanulók birtokában. Iskolánkban még csak az elemi iskola 6 osztálya működött.

Az új tanterv 1946-ban jelent meg. Rendeletet hoztak 8 osztályos általános iskola létesítéséről. A tankötelezettséget 12-ről a 14. életévig terjesztették ki. Ebben a tanévben szerveződött meg az úttörőcsapat, mely részt vett a május 1-jei felvonuláson és a Duna-parti gyermeknapon. Az egypárt-rendszer kialakulásával az oktatás szovjet mintát kezdett követni. A szerzetestanárok nem taníthattak tovább, el kellett hagyniuk az iskolát. Bevezették az orosz nyelv oktatását, új tankönyvek jelentek meg, új ünnepnapokról kellett megemlékezni.

Az 1948/49-es tanévtől intézményünk nem viselhette tovább báró Eötvös József nevét, a csepeli VIII. körzet általános iskolája lettünk. Az 1956-os forradalom idején súlyos harcok folytak Csepelen. Iskolákban nem volt tanítás. A helyzet csak a következő naptári évben rendeződött. Szinte jelképként is felfogható, hogy a Szent István út nevet megváltoztatták, a forradalom napjaiban életét vesztett tanácselnök lett az új névadó. Ettől kezdve a Kalamár úti 232-es iskola lettünk.

A hatvanas évek elején az iskolát felújították, évfolyamonként már két osztály várta a diákságot. A tanítás váltott műszakban folyt. Bevezették a koedukált osztályokat, és a tankötelezettséget 16 évre emelték. A hetvenes években az iskola egyre több feladatot vállalt magára, hatóköre megnőtt. A kétkeresős családmodell tömegessé vált, elvárás lett, hogy a tanintézmény fogja át a gyerekek egész életét. Mind többen igényelték a napközis foglalkozásokat. 1973-ban indult az első iskolaotthonos osztály, melynek célja az óvoda és iskola közötti átmenet megkönnyítése volt.

A demográfiai robbanás következtében a tanulók létszáma ugrásszerűen megnőtt, ami elkerülhetetlenné tette két épületszárny emelését. Így az 1978/79-es tanévet 16 új tanteremmel, tágas tornacsarnokkal, kibővített tanárival kezdhette pedagógus és diák. Ez a bővítés tette lehetővé, hogy egyműszakossá váljon a tanítás. 1982-től felső tagozaton is lehetőség nyílt egész napos foglalkoztatásra a "klubnapközi" keretei között.

1989-ben megszűnt az orosz nyelv tanításának monopóliuma. Nálunk először angol, majd vele párhuzamosan német nyelvet kezdtek oktatni. Ekkor ért véget iskolánkban az úttörőélet. A szabadidő hasznos eltöltésének szervezésében a kezdeményezést diákönkormányzatunk vette át. Ugyanebben az évben indult ének-zene tagozatunk, mely sok emlékezetes, sikeres produkcióval lépett és lép közönsége elé.

A kilencvenes években az ország és az iskola életében is új fejezet kezdődött. Intézményünk 1991-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Ekkor a kerület képviselő-testülete engedélyezte, hogy az iskola újra Eötvös báró nevét viselje. Megalakult az iskolaszék, létrehoztuk alapítványunkat.

1993-ban készült el az új közoktatási törvény, megszületett a Nemzeti alaptanterv. A tankötelezettséget 16-ról a 18. életévig emelték. 2000. szeptemberétől – a már évtizedes múltra visszatekintő angol és német nyelvoktatás mellett - beindítottuk első német nemzetiségi tanterv alapján működő osztályunkat. Oktatásunkat angol és német nyelvterületre szervezett tanulmányutakkal, nyelvvizsga-felkészítéssel gazdagítottuk. Jelenleg 480 diákot oktatunk negyvenen, 19 tanulócsoportban.

Nagyon fontosnak érezzük, hogy intézményünk képes volt megújulni, arculatot váltani. Igyekszünk olyan eszményt nyújtani tanítványainknak, hogy diák voltukat ne tagadják meg, képesek legyenek megállni helyüket a középiskolában és a "nagybetűs" életben.